"- Va revoir les roses. Tu comprendras que la tienne est unique au monde. Tu reviendras me dire adieu at je te ferai cadeau d'un secret.
Le Petit Prince s'en fut revoir les roses.
"Vous n'etes pas du tout semblables á ma rose, vous n'étes rien encore, leur dit-il. Personne ne vous a apprivoisées et vous n'avez apprivoisé personne. Vous étes comme était mon renard... Mais j'en ai fait mon ami et il est maintenant unique au monde. "
Et les roses étaient bien génées.
"Vous étes belles, mais vous étes vides, leur fit-il encore. On ne peut pas mourir pour vous. Bien sur, ma rose á moi, un passant ordinaire croirait qu'elle vous ressemble. Mais á elle seule elle est plus importante que vous toutes puisque c'est elle que j'ai arrosée... Puisque c'est elle, que j'ai écoutée se plaindre, ou se vantér, ou méme quelquefois se taire. Puisque c'est ma rose."
Et il revint vers le renard.
-Adieu, dit-il.
-Adieu, dit le renard. Voici mon secret. Il est trés simple: on ne voit bien qu'avec le coeur. L'essentiel est invisible pour les yoeux.
-L'essentiel est invisible pour les yeux, répéta le Petit Prince afin de se souvenir.
-C'est le temps que tu as perdu pour ta rose qui fait ta rose importante.
-C'est le temps que j'ai perdu pour ma rose... fit le Petit Prince afin de se souvenir.
-Les hommes ont oublié cette vérité, dit le renard. Mais tu ne dois pas l'oublier. Tu deviens responsable pour toujours de ce que tu as apprivoisé. Tu es responsable de ta rose...
-Je suis responsable de ma rose... répéta le Petit Prince afin de se souvenir."
Na jó, ezt a sok ismeretlen káromkodást fordítsuk magyarra:
"-Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
-Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
-Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem... Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
-Isten veled - mondta.
-Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
-Felelős vagyok a rózsámért . Ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."
A francia eredetit Sági Orsi küldte. Köszönet érte!